Kedves Olvasók,
Nagyon köszönöm a kommenteket, és a pipákat :) Nagyon sokan írtátok már, hogy van amikor naponta megnyitjátok az oldalt, hátha érkezett új rész. Ha csatlakoztok a facebook csoportunkhoz, akkor biztos, hogy másodperc pontosságú idő alatt éretsültök az új részről. Ami amúgy is mindig vasárnap este érkezik♥ Bloglovin :
Ölelés xx
A hét Hercegnője : ~Directioner
"Wow! Nem talalok szavakat! Egyszeruen fantasztikus! Ezert megerte varni! Ez a kedvenc tortenetem! Nagyon tehetseges iro vagy! Total nem erre szamitottam! Mindig tudsz meglepeteseket okozni! Ez nem egy egyszeru salonos hulyeseg... Nem! Ez egy egyedi, nagyszeru, kreativ tortenet! Mindig varom, hogy hetvege legyen, es olvashassam a friss reszt! Sokszor 5 percenkent nezegetem, hogy van-e uj resz."
*****
Harry Styles
Már alig vártam, hogy kiszállhassak
a fekete limuzinból, és egy forró zuhany után az ágyamba fekhessek. Az este fényűző volt, és talán túlságosan is pompázó,
bár egy szavam se lehetne, ha mondjuk nem egész este egyedül sétálgattam volna.
Persze az üzleti csevegések, vagy az itt-ott köszönő felek se voltak kevesen,
de a tömeg mellett is rettenetesen magányosnak éreztem magam. Pedig úgy
gondoltam, ez egy csodálatos este lehetne a múltbeli dolgok elsimítására, és
arra, hogy megtudjam mit akarok a jövőre
nézve. De nem, hogy a választ még Mercedest se találtam egész este. Haza érve
utam egyből az emeletre vezetet, és talán egy kis részem reménykedett abban,
hogy társaságra lelek odafent… de ennek az esélye egyenlő volt a nullával, hisz
mit is képzelek. Majd Lisa két óra után ott hagyja a partit, hogy aztán velem
töltse az estéjét, azok után amit egymáshoz vágtunk még délután?! Olyan vagyok
mint egy összezavarodott tinédzser, aki hormonális problémákkal küzd, és az
érzései ellen harcol. De én nem akarok már harcolni semmi ellen, csupán csak
boldog lenni. A saját kis világomban, egy saját üzlettel, lehet ez vegyesbolt,
pékség, vagy valami nagyobb, bármi amihez nem kell fegyver, hazugság, és
fenyegetőzés. Szeretnék egy nagy családi házat, tele gyerekkel, és egy szerető
feleséggel. Ez minden amire vágyok, de valamiért lépésről lépésre csak távolabb
kerülök tőle. Valami oknál fogva mindig piszkos marad a kezem, s ha százszor
mosom meg, akkor a százegyedikre is véres foltok éktelenkednek rajta.
Harmincegy évem alatt sok mindent mondhatok el magamról, de azt, hogy a
helyzetek nyolcvan százalékában nem voltam tisztességes ember, ezt biztosan
állíthatom. Nem vagyok büszke a tetteimre, se arra, hogy ezek milyen
következményeket vontak maguk után, de abban viszont biztos vagyok, hogyha
sikerül Lisát biztonságba jutatnom, akkor tisztességes amerikai életet
fogok élni.
-Hahó … - lépek be halkan a
sötétbe burkolózó szobába, de nem jön válasz, ezzel jelezve, hogy csak magam
vagyok. – Szuper.
Leveszem a zakóm, amit a székem
háttámlájára terítek, majd kilazítva a nyakkendőm az üvegszekrényhez sétálok,
ami a sarokban helyezkedik el. Kiveszek egy üvegpoharat, majd megtöltöm egy kis
skót Whiskyvel. Az aranyszínű löttybe kortyolok, majd az kanapéra telepszem, s
a laptopomat az ölembe veszem. Három e-mailem érkezik, amiből egy igen különös.
Egy meghívó, benne egy rendezvényre, méghozzá egy árverésre. Nincs küldői cím,
se az hogy milyen esemény, vagy mit lehet venni. Meglepetten olvasom végig a
címet, és az időpontot tartalmazó levelet, majd szemöldök ráncolva inkább
kitörlöm. Biztos téves cím. Jött még egy levelem Nialltől, ahol pár fényképet,
és adatot küldött át, majd az utolsóra megyek, amiben a RedRose’s jelenlegi
elszámolása van. Nem fenyeget minket a csőd, de nem is állunk olyan
kecsegtetően, mint vártam. Látszik, hogy kihagytam pár évet, apám pedig nem
igazán foglalkozott ezzel.
Késő estig levelezek még néhány
részvényessel, majd az időre pillantok. Fél három is elmúlt már, én pedig kellő
képen elfáradtam, de a fejemben ott motoszkál az az idegesítő gondolat, hogy
vajon mit csinálnak a többiek. Lecsukom a laptop tetejét, az üvegtetejű
kávézóasztalra teszem, majd az ablakhoz sétálok, és a maradék italom
kortyolgatom. Zsebre dugott kézzel bámulok kifele az üvegen, mikor egy taxi
parkol le a felhajtónál. Erősen szuggerálom az eseményeket, de csak két alakot
tudok kivenni a sötétségből. Ahogy a lámpa alá érnek, szemet szúr a szőke
hajkorona. Mercedes egy ismeretlen férfiba kapaszkodva andalog be a házba.
Csókot váltanak egy-egy lépésnél, de a pasason látszik, hogy csak egy éjszakára
jött. Nem érzek semmit, se fájdalmat, se
bánatot. Talán még örülök is neki, hogy legalább feltalálja magát, bár azért
eszembe jut Louis is. Na meg persze vele együtt több száz emlék is. Vele
együtt az a bizonyos délután is.
„ Egy hosszú
értekezlet után fáradtan és dühösen téptem fel a lakás ajtaját, majd beérve a
csend fogadott. Vagy is nem éppen az a teljes zajnélküliség. Nyögések hangoztak
fel a résnyire hagyott ajtó mögül. Szapora sóhajok, és felszabadult hangok
töltötték be a kicsiny lakásunk terét. Lefagytam. Álltam és csak hallgattam,
ahogy szívem által annyira hűn szeretett feleségem egy férfi nevét próbálja
ajkaira formálni, ahogy terelődik a megváltás kapuja felé. Ökölbe szorítottam a
kezem, majd a táskámat a konyha asztalra téve elindultam a szoba felé. Nem
vártam, már nem volt mit kockáztatnom. Belöktem a deszkát, ezzel feltárva magam
előtt az egyik legborzasztóbb rémálmom egyikét. Egy zavart, és egy rémült
tekintett bámult rám, arról viszont fogalmam sincs, én mit éreztem épp. Dühös
voltam, csalódott, és túlságosan is szerelmes.
-Harry, kérlek – lökte le magáról Mercedes a férfit. –
Kérlek had magyarázzam meg! – könyörgött majd felém mászott.
- Te ? – kérdeztem olyan halk hangon, hogy kétséges volt
meghallja e a másik fél.
- Haver, figyelj, ez nem úgy van ahogy gondolod –
magyarázkodott, miközben derekára szorította a paplant. Azt az anyagot amivel
én takartam be este a nejem.
- Mennyire nézel hülyének Louis ? Mercedest dugod, és azt
mondod félre értem a helyzetet? Mit lehet ezen félre érteni ? – elöntött a
méreg, az a bizonyos fortyogó düh. Közel léptem hozzá, majd a nyakánál fogva a
halványkék falnak szorítottam. Jobb kezét a csuklómra helyezte, ezzel
gyengíteni akarta a szorítást, de nem engedtem belőle.
-Harry ne csináld! – visított föl a szőkeség, majd mellém
lépett és a kezemet próbálta leszedni Louis nyakáról, aki már köhögő hangokat
hallatszatott.
- Menj és vegyél föl inkább valamit! –utasítottam
erőteljesen, de nem mozdult. Rá emeltem a vérben úszó tekintetem, majd ismét
megszólaltam, immár ordítva.
- Húzz magadra valamit, aztán takarítsd el ezt a mocskot –
utaltam ezzel az ágyra.
- Téged pedig itt helyben foglak kiherélni – szűrtem a fogaim között, de Louis arcán egy mosoly
futott végig.
- Milyen érzés ? – kérdezte gúnyosan, mire még jobban
megszorítottam a fogást.
- Mire volt ez jó neked? Ilyen egy barát ?
- Erről te is beszámolhatnál Styles. Milyen volt Monicával?
Legalább az ágyunkba csináltátok, és legalább hangosan nyögte a neved ? –
kérdezte egyre dühösebben.
- Még is miről beszélsz? – zavarodott volt a hangom, a
szorításom pedig lazult.
- Jól tudod miről beszélek – nevetett fel. – Mikor
Ausztráliába mentem, két hétre … legalább mindennap megvolt ?
- Még is honnan veszed ezt a faszságot ?
- Monica mindenről beszámolt. Elmondta, hogy megcsalt, de
csak mert egyedül érezte magát, és hogy az a kedves illető a legjobb haverom
volt.
- Te megvagy húzatva? Soha a büdös életbe nem feküdtem le a
barátnőddel.
- Hazudsz – ordította el magát, majd egy balhoroggal
ajándékozott meg. Kitántorodva az arcomhoz emeltem a kezem, és szikrázó
pillantást vettetem felé.
- Az a tetves kertészetek volt, te seggfej. Te igazi állat,
elbaszott idióta – löktem meg, így a falnak zuhant. – Takarodj innen!
–rántottam meg a kezénél fogva. Kilöktem az ajtón, majd utána dobáltam a ruháit
is, amit útközben szedtem össze. – Te igazi vadbarom – vágtam hozzá.
- Én nem te vagyok, hogy lefeküdjek a nejeddel. Talán
szemfülesebbnek kellene lenned, mert még a vak is észre vette, hogy még akkor
is összefekszenek mikor itthon dolgozol. Soha többet nem akarlak itt látni,
felejts el! - rávágtam az ajtót, a két kéken csillogó, csodálkozó tekintetre.
Sóhajtozva támasztottam a fejemet az ajtónak, mikor egy puha
tenyeret éreztem meg a hátamnak simulni. Izmaim megfeszültek az érintése alatt,
de próbáltam figyelmen kívül hagyni, így megfordultam és a szobába mentem. Az
ágyra vágtam a bőröndöm, majd teledobáltam a ruháimmal.
- Harry, kérlek - zokogott mögöttem Mercedes, s a köntöst
amit viselt szorosan fogta magaköré.
- Miért ? - fordultam felé fújtatva. - Miért ?
- Több mint két hete szinte már észre se veszel, folyton
csak a munka, munka, munka. Egyedül voltam, és Louis ma jött hozzád...
- Aztán egyből kefélnetek kellett, vagy ez csak szerintem abszurd
?
- Kedves volt, megvigasztalt, és azt mondta, hogy majd
elmúlik. Aztán boroztunk, és onnantól minden történt magától - rám emelte a
tekintetét -, de esküszöm semmit sem jelentet, egy véletlen balesett volt!
- Ugyan már - nevettem fel, majd lecsuktam a táska tetejét.
- Kérlek, én szeretlek - lépett mellém, majd a felkaromba
kapaszkodva érte el, hogy szembe legyek vele.
- Soha nem szerettél igazán - egy mosoly ült ki az arcomra,
majd felkaptam a táskát, és kiléptem az ajtón, onnan pedig egyenesen az autómhoz
mentem. Az úti célom a szülői ház volt..."
Az ágyon feküdtem, és a plafont bámultam, valamiért nem
tudtam elaludni. Szükségem volt rá. Hogy itt legyen mellettem. Most, hogy
láttam Mercedest egy másik férfival, akit hála istennek nem is ismerek, valahogy
nem érzek mást, szimplán dühöt. Dühöt magam felé, mert eltaszítottam azt a
lányt akire tudat alatt szükségem volt. Azt a lányt, akinek hatalmas szüksége
lett volna rám. Őt aki igazán, és őszintén szeret. Mikor már észbe kaptam a
földszinti csörömpölésre rohantam le, és találtam szembe magam a két fiúval.
- Mi van veletek, és hol van Lisa? - kérdeztem ijedten, majd
Niall próbáltam két lábra állítani, de ő csak eszméletlenül dülöngélt
oda-vissza.
- Bent elkapott minket egy csapat, kiráncigáltak a hátsó ajtón,
aztán jól elvertek. Azt gondoltuk, hogy Lisa már haza jöhetett, így mi is
elindultunk.
- Nincs itt - ráztam a fejem. - Hol van ? - ráztam meg
Niallt, de önkívületi állapotában csak dadogott.
- Nem fog egy szót se kinyögni - kapta vállára jobb karját
Zayn, majd az emelt felé cipelte. - Annyit vedelt a csajoddal, hogy csoda volt
nézni. Viszont a takarító kiscsajt hozd be, kint fekszik a kocsiba -
kikerekedett szemmel bámultam rá.
- Baja esett ? - kérdeztem futábba, de mire kiértem nyílt az
autó oldala, és a kicsit se józan Stefani
libbent ki rajta.
- Harry - borult a nyakamba. - Hát itt vagy - lelkesedett,
majd ketten elindultunk befelé. Szerencsékre Maria már rég az igazak álmát
aludta, így nem látta ebbe a remek állapotba az unokáját. Felvittem a szobámba
majd az ágyra fektettem. Levettem a magas sarkút a lábáról, és betakarva magára
hagytam. Kifelé jövet a folyóson Zayn tartott felém, és már a tapasztalatoknak
köszönhetően egy bólintásból megértettük egymást. Egyből a régi dolgozó
szobámba mentünk, ahol leülve a számítógép elé azonnal keresni kezdtük a
szórakozóhely kameráit.
- Jó lenne ha ez a szerencsétlen minél hamarabb felkelne, ő
a kocka közülünk - mormolta Zayn, majd tizenegyedszerre is megpróbálta feltörni
a belsőkamerák kódját.
- Lehet, hogy ő a zseni, de nekem vannak kapcsolataim -
előhalásztam a telefonomat a zsebemből, és körbe tárcsáztam az esedékes
telefonszámokat. Minden egyes kicsöngésnél azért imádkoztam, hogy Lisának semmi
baja ne essen, és még ma épségbe hazajutassam.
- Picsába - dobtam le a telefont az asztalra, majd fel-alá
kezdtem járkálni.
- Mond már! - utasított Zayn, majd a billentyűzetre csapott,
ezzel feladva a küzdelmet a jelszó ellen.
- Két matt fekete dzsipet láttak elporolni onnan, majd az
egyik mellékhelyiségbe dulakodás jeleit találták.
- Kik vihették el, és miért ?
- Ha jól tudom, a mexikói maffia, és valami Larkin is
vadászik ránk,...
- Kifogtad a legjobb csajt az életben, és olyan problémákat
vonz maga köré, amibe meglehet bolondulni.
- De világ életünkben ezt csináltuk nem igaz? Bonyodalmat bajra
építettünk, és fordítva - tettem a kezem Zayn vállára. - Meg kell találnunk!
Nagyon rég írtam neked ami miatt nagyon dühös vagyok magamra. De szerintem most jött el az idő, hogy írjak neked újra. Annyira beleélem magam a történetbe, tényleg hihetetlen mennyire fantáziadús ez az egész. Már nagyon várom, hogy Harry-ék megtalalják Lisat. Gondolom valami csavar újra lesz benne, amivel mindig meglepsz minket.:) egy hét múlva újra itt leszek és olvasni fogom a következő, számításaim szerint nagyon izgalmas részt! :)❤️ Az írásod meg persze kifogástalan:)
VálaszTörlésNem tudom ezt hogyan csinálod, de az előző, s a mostani részen is sírtam.
VálaszTörlésÖlel:
Lili ♥
Imádom imádom és imádom! Egyszerűen nem hiszem el hogy ilyen érzéseket hozol ki belőlem! :3 Egyik szemem sir a másik meg nevet! Alig varom a következőt és hogy Harryék meg találják Lisát. :) És végre Harry rájött mi a helyzett azzal a r*banccal kapcsolatban. :D Nem hittem volna hogy ilyen érzéseket hozhat ki belőlem egy történet! :* Imádom a sztorit és téged meg még jobban hogy ilyen történetet hoztál létre! Nem sablonos meg stb.. szoval egyedi az egész! Remélem egyszer majd én is létre tudok majd hozni egy ilyen csodát! :* <3
VálaszTörlésLxx
Nem hiszem el, hogy en lettem a het hercegnoje!:oo nagyon szepen koszonom!
VálaszTörlésIsmetelten fantasztikus reszt hoztal nekunk! Egy het eleg hosszu ido, de megeri varni! Nincs meg egy ilyen jo blog bloggeren! A tortenet teljeseb magaba fog, atelem a szereplok erzeseit! Ha a tortenetedet olvasom, megszunik a kulvilag es csak Lisa zuros elete es en vagyunk.
Nem tudom mit mondjak, nincsenek rá szavak!!
VálaszTörlésMegvárnád amíg előkotrok egy szótárt vagy valamit és a csodás szó összes rokonértelmű szavát kikeresem??
Mert erte csak azokat lehet mondani!!
Remélem tudod hogy megőrítesz te nőszemély!?!
Hogy fogom én kibírni a következő részig??
Már lelki szemeimmel már a koporsómat tervezem és a végrendeletemet írom!
Nagyon várom a következő részt!!!
Siess!!
Persze nem akarlak annyira siettetni végül is gondolom ilyen csodás és tökéletes írásjoz idő kell.......na jó kit akarok átverni??.....siessssss
Harryt megtudnám folytani, hogy eldobta Lisát, de közben szeretem is, mert rájött hogy hibázott. Nem tudom mit gondoljak, de érdeklődéssel és rettentő izgalommal vàrom a kövi részt!! Kedvenc blogom még mindig!! Hajrá!!! ❤️❤️❤️
VálaszTörlésSzia nekem ezt a blogot úgy ajánlották és még is érte elolvasnom mert király egyszerűen nem bírtam abba hagyni annyira jó és mindjárt éj fél és én azért maradtam fenn mert tudni akartam mi lessz és ezt nem hiszem el szegény Lisa, Harry megbántja és még el is rabolják én mindjárt meghalok nagyon várom már a kövi részt gyóóórsan!! :)
VálaszTörlés