15 március, 2015

Nosztalgia - 31.

Kedves Olvasók,

Nagyon köszönöm a kommenteket, és a pipákat :) Nagyon sokan írtátok már, hogy van amikor naponta megnyitjátok az oldalt, hátha érkezett új rész. Ha csatlakoztok a facebook csoportunkhoz, akkor biztos, hogy másodperc pontosságú idő alatt éretsültök az új részről. Ami amúgy is mindig vasárnap este érkezik♥ Bloglovin :
Ölelés xx

A hét Hercegnője : ~Directioner

"Wow! Nem talalok szavakat! Egyszeruen fantasztikus! Ezert megerte varni! Ez a kedvenc tortenetem! Nagyon tehetseges iro vagy! Total nem erre szamitottam! Mindig tudsz meglepeteseket okozni! Ez nem egy egyszeru salonos hulyeseg... Nem! Ez egy egyedi, nagyszeru, kreativ tortenet! Mindig varom, hogy hetvege legyen, es olvashassam a friss reszt! Sokszor 5 percenkent nezegetem, hogy van-e uj resz."

*****

Harry Styles


Már alig vártam, hogy kiszállhassak a fekete limuzinból, és egy forró zuhany után az ágyamba fekhessek.  Az este fényűző volt, és talán túlságosan is pompázó, bár egy szavam se lehetne, ha mondjuk nem egész este egyedül sétálgattam volna. Persze az üzleti csevegések, vagy az itt-ott köszönő felek se voltak kevesen, de a tömeg mellett is rettenetesen magányosnak éreztem magam. Pedig úgy gondoltam, ez egy csodálatos este lehetne a múltbeli dolgok elsimítására, és arra, hogy megtudjam mit akarok a  jövőre nézve. De nem, hogy a választ még Mercedest se találtam egész este. Haza érve utam egyből az emeletre vezetet, és talán egy kis részem reménykedett abban, hogy társaságra lelek odafent… de ennek az esélye egyenlő volt a nullával, hisz mit is képzelek. Majd Lisa két óra után ott hagyja a partit, hogy aztán velem töltse az estéjét, azok után amit egymáshoz vágtunk még délután?! Olyan vagyok mint egy összezavarodott tinédzser, aki hormonális problémákkal küzd, és az érzései ellen harcol. De én nem akarok már harcolni semmi ellen, csupán csak boldog lenni. A saját kis világomban, egy saját üzlettel, lehet ez vegyesbolt, pékség, vagy valami nagyobb, bármi amihez nem kell fegyver, hazugság, és fenyegetőzés. Szeretnék egy nagy családi házat, tele gyerekkel, és egy szerető feleséggel. Ez minden amire vágyok, de valamiért lépésről lépésre csak távolabb kerülök tőle. Valami oknál fogva mindig piszkos marad a kezem, s ha százszor mosom meg, akkor a százegyedikre is véres foltok éktelenkednek rajta. Harmincegy évem alatt sok mindent mondhatok el magamról, de azt, hogy a helyzetek nyolcvan százalékában nem voltam tisztességes ember, ezt biztosan állíthatom. Nem vagyok büszke a tetteimre, se arra, hogy ezek milyen következményeket vontak maguk után, de abban viszont biztos vagyok, hogyha sikerül Lisát biztonságba jutatnom, akkor tisztességes amerikai életet fogok élni.
-Hahó … - lépek be halkan a sötétbe burkolózó szobába, de nem jön válasz, ezzel jelezve, hogy csak magam vagyok. – Szuper.
Leveszem a zakóm, amit a székem háttámlájára terítek, majd kilazítva a nyakkendőm az üvegszekrényhez sétálok, ami a sarokban helyezkedik el. Kiveszek egy üvegpoharat, majd megtöltöm egy kis skót Whiskyvel. Az aranyszínű löttybe kortyolok, majd az kanapéra telepszem, s a laptopomat az ölembe veszem. Három e-mailem érkezik, amiből egy igen különös. Egy meghívó, benne egy rendezvényre, méghozzá egy árverésre. Nincs küldői cím, se az hogy milyen esemény, vagy mit lehet venni. Meglepetten olvasom végig a címet, és az időpontot tartalmazó levelet, majd szemöldök ráncolva inkább kitörlöm. Biztos téves cím. Jött még egy levelem Nialltől, ahol pár fényképet, és adatot küldött át, majd az utolsóra megyek, amiben a RedRose’s jelenlegi elszámolása van. Nem fenyeget minket a csőd, de nem is állunk olyan kecsegtetően, mint vártam. Látszik, hogy kihagytam pár évet, apám pedig nem igazán foglalkozott ezzel.
Késő estig levelezek még néhány részvényessel, majd az időre pillantok. Fél három is elmúlt már, én pedig kellő képen elfáradtam, de a fejemben ott motoszkál az az idegesítő gondolat, hogy vajon mit csinálnak a többiek. Lecsukom a laptop tetejét, az üvegtetejű kávézóasztalra teszem, majd az ablakhoz sétálok, és a maradék italom kortyolgatom. Zsebre dugott kézzel bámulok kifele az üvegen, mikor egy taxi parkol le a felhajtónál. Erősen szuggerálom az eseményeket, de csak két alakot tudok kivenni a sötétségből. Ahogy a lámpa alá érnek, szemet szúr a szőke hajkorona. Mercedes egy ismeretlen férfiba kapaszkodva andalog be a házba. Csókot váltanak egy-egy lépésnél, de a pasason látszik, hogy csak egy éjszakára jött.  Nem érzek semmit, se fájdalmat, se bánatot. Talán még örülök is neki, hogy legalább feltalálja magát, bár azért eszembe jut Louis is. Na meg persze vele együtt több száz emlék is.   Vele együtt az a bizonyos délután is.

„  Egy hosszú értekezlet után fáradtan és dühösen téptem fel a lakás ajtaját, majd beérve a csend fogadott. Vagy is nem éppen az a teljes zajnélküliség. Nyögések hangoztak fel a résnyire hagyott ajtó mögül. Szapora sóhajok, és felszabadult hangok töltötték be a kicsiny lakásunk terét. Lefagytam. Álltam és csak hallgattam, ahogy szívem által annyira hűn szeretett feleségem egy férfi nevét próbálja ajkaira formálni, ahogy terelődik a megváltás kapuja felé. Ökölbe szorítottam a kezem, majd a táskámat a konyha asztalra téve elindultam a szoba felé. Nem vártam, már nem volt mit kockáztatnom. Belöktem a deszkát, ezzel feltárva magam előtt az egyik legborzasztóbb rémálmom egyikét. Egy zavart, és egy rémült tekintett bámult rám, arról viszont fogalmam sincs, én mit éreztem épp. Dühös voltam, csalódott, és túlságosan is szerelmes.
-Harry, kérlek – lökte le magáról Mercedes a férfit. – Kérlek had magyarázzam meg! – könyörgött majd felém mászott.
- Te ? – kérdeztem olyan halk hangon, hogy kétséges volt meghallja e a másik fél.
- Haver, figyelj, ez nem úgy van ahogy gondolod – magyarázkodott, miközben derekára szorította a paplant. Azt az anyagot amivel én takartam be este a nejem.
- Mennyire nézel hülyének Louis ? Mercedest dugod, és azt mondod félre értem a helyzetet? Mit lehet ezen félre érteni ? – elöntött a méreg, az a bizonyos fortyogó düh. Közel léptem hozzá, majd a nyakánál fogva a halványkék falnak szorítottam. Jobb kezét a csuklómra helyezte, ezzel gyengíteni akarta a szorítást, de nem engedtem belőle.
-Harry ne csináld! – visított föl a szőkeség, majd mellém lépett és a kezemet próbálta leszedni Louis nyakáról, aki már köhögő hangokat hallatszatott.
- Menj és vegyél föl inkább valamit! –utasítottam erőteljesen, de nem mozdult. Rá emeltem a vérben úszó tekintetem, majd ismét megszólaltam, immár ordítva.
- Húzz magadra valamit, aztán takarítsd el ezt a mocskot – utaltam ezzel az ágyra.
- Téged pedig itt helyben foglak kiherélni – szűrtem  a fogaim között, de Louis arcán egy mosoly futott végig.
- Milyen érzés ? – kérdezte gúnyosan, mire még jobban megszorítottam a fogást.
- Mire volt ez jó neked? Ilyen egy barát ?
- Erről te is beszámolhatnál Styles. Milyen volt Monicával? Legalább az ágyunkba csináltátok, és legalább hangosan nyögte a neved ? – kérdezte egyre dühösebben.
- Még is miről beszélsz? – zavarodott volt a hangom, a szorításom pedig lazult.
- Jól tudod miről beszélek – nevetett fel. – Mikor Ausztráliába mentem, két hétre … legalább mindennap megvolt ?
- Még is honnan veszed ezt a faszságot ?
- Monica mindenről beszámolt. Elmondta, hogy megcsalt, de csak mert egyedül érezte magát, és hogy az a kedves illető a legjobb haverom volt.
- Te megvagy húzatva? Soha a büdös életbe nem feküdtem le a barátnőddel.
- Hazudsz – ordította el magát, majd egy balhoroggal ajándékozott meg. Kitántorodva az arcomhoz emeltem a kezem, és szikrázó pillantást vettetem felé.
- Az a tetves kertészetek volt, te seggfej. Te igazi állat, elbaszott idióta – löktem meg, így a falnak zuhant. – Takarodj innen! –rántottam meg a kezénél fogva. Kilöktem az ajtón, majd utána dobáltam a ruháit is, amit útközben szedtem össze. – Te igazi vadbarom – vágtam hozzá.
- Én nem te vagyok, hogy lefeküdjek a nejeddel. Talán szemfülesebbnek kellene lenned, mert még a vak is észre vette, hogy még akkor is összefekszenek mikor itthon dolgozol. Soha többet nem akarlak itt látni, felejts el! - rávágtam az ajtót, a két kéken csillogó, csodálkozó tekintetre.
Sóhajtozva támasztottam a fejemet az ajtónak, mikor egy puha tenyeret éreztem meg a hátamnak simulni. Izmaim megfeszültek az érintése alatt, de próbáltam figyelmen kívül hagyni, így megfordultam és a szobába mentem. Az ágyra vágtam a bőröndöm, majd teledobáltam a ruháimmal.
- Harry, kérlek - zokogott mögöttem Mercedes, s a köntöst amit viselt szorosan fogta magaköré.
- Miért ? - fordultam felé fújtatva. - Miért ?
- Több mint két hete szinte már észre se veszel, folyton csak a munka, munka, munka. Egyedül voltam, és Louis ma jött hozzád...
- Aztán egyből kefélnetek kellett, vagy ez csak szerintem abszurd ?
- Kedves volt, megvigasztalt, és azt mondta, hogy majd elmúlik. Aztán boroztunk, és onnantól minden történt magától - rám emelte a tekintetét -, de esküszöm semmit sem jelentet, egy véletlen balesett volt!
- Ugyan már - nevettem fel, majd lecsuktam a táska tetejét.
- Kérlek, én szeretlek - lépett mellém, majd a felkaromba kapaszkodva érte el, hogy szembe legyek vele.
- Soha nem szerettél igazán - egy mosoly ült ki az arcomra, majd felkaptam a táskát, és kiléptem az ajtón, onnan pedig egyenesen az autómhoz mentem. Az úti célom a szülői ház volt..."

Az ágyon feküdtem, és a plafont bámultam, valamiért nem tudtam elaludni. Szükségem volt rá. Hogy itt legyen mellettem. Most, hogy láttam Mercedest egy másik férfival, akit hála istennek nem is ismerek, valahogy nem érzek mást, szimplán dühöt. Dühöt magam felé, mert eltaszítottam azt a lányt akire tudat alatt szükségem volt. Azt a lányt, akinek hatalmas szüksége lett volna rám. Őt aki igazán, és őszintén szeret. Mikor már észbe kaptam a földszinti csörömpölésre rohantam le, és találtam szembe magam a két fiúval.
- Mi van veletek, és hol van Lisa? - kérdeztem ijedten, majd Niall próbáltam két lábra állítani, de ő csak eszméletlenül dülöngélt oda-vissza.
- Bent elkapott minket egy csapat, kiráncigáltak a hátsó ajtón, aztán jól elvertek. Azt gondoltuk, hogy Lisa már haza jöhetett, így mi is elindultunk.
- Nincs itt - ráztam a fejem. - Hol van ? - ráztam meg Niallt, de önkívületi állapotában csak dadogott.
- Nem fog egy szót se kinyögni - kapta vállára jobb karját Zayn, majd az emelt felé cipelte. - Annyit vedelt a csajoddal, hogy csoda volt nézni. Viszont a takarító kiscsajt hozd be, kint fekszik a kocsiba - kikerekedett szemmel bámultam rá.
- Baja esett ? - kérdeztem futábba, de mire kiértem nyílt az autó oldala, és a kicsit se józan Stefani  libbent ki rajta.
- Harry - borult a nyakamba. - Hát itt vagy - lelkesedett, majd ketten elindultunk befelé. Szerencsékre Maria már rég az igazak álmát aludta, így nem látta ebbe a remek állapotba az unokáját. Felvittem a szobámba majd az ágyra fektettem. Levettem a magas sarkút a lábáról, és betakarva magára hagytam. Kifelé jövet a folyóson Zayn tartott felém, és már a tapasztalatoknak köszönhetően egy bólintásból megértettük egymást. Egyből a régi dolgozó szobámba mentünk, ahol leülve a számítógép elé azonnal keresni kezdtük a szórakozóhely kameráit.
- Jó lenne ha ez a szerencsétlen minél hamarabb felkelne, ő a kocka közülünk - mormolta Zayn, majd tizenegyedszerre is megpróbálta feltörni a belsőkamerák kódját.
- Lehet, hogy ő a zseni, de nekem vannak kapcsolataim - előhalásztam a telefonomat a zsebemből, és körbe tárcsáztam az esedékes telefonszámokat. Minden egyes kicsöngésnél azért imádkoztam, hogy Lisának semmi baja ne essen, és még ma épségbe hazajutassam.
- Picsába - dobtam le a telefont az asztalra, majd fel-alá kezdtem járkálni.
- Mond már! - utasított Zayn, majd a billentyűzetre csapott, ezzel feladva a küzdelmet a jelszó ellen.
- Két matt fekete dzsipet láttak elporolni onnan, majd az egyik mellékhelyiségbe dulakodás jeleit találták.
- Kik vihették el, és miért ?
- Ha jól tudom, a mexikói maffia, és valami Larkin is vadászik ránk,...
- Kifogtad a legjobb csajt az életben, és olyan problémákat vonz maga köré, amibe meglehet bolondulni.
- De világ életünkben ezt csináltuk nem igaz? Bonyodalmat bajra építettünk, és fordítva - tettem a kezem Zayn vállára. - Meg kell találnunk!

7 megjegyzés:

  1. Nagyon rég írtam neked ami miatt nagyon dühös vagyok magamra. De szerintem most jött el az idő, hogy írjak neked újra. Annyira beleélem magam a történetbe, tényleg hihetetlen mennyire fantáziadús ez az egész. Már nagyon várom, hogy Harry-ék megtalalják Lisat. Gondolom valami csavar újra lesz benne, amivel mindig meglepsz minket.:) egy hét múlva újra itt leszek és olvasni fogom a következő, számításaim szerint nagyon izgalmas részt! :)❤️ Az írásod meg persze kifogástalan:)

    VálaszTörlés
  2. Nem tudom ezt hogyan csinálod, de az előző, s a mostani részen is sírtam.

    Ölel:
    Lili ♥

    VálaszTörlés
  3. Imádom imádom és imádom! Egyszerűen nem hiszem el hogy ilyen érzéseket hozol ki belőlem! :3 Egyik szemem sir a másik meg nevet! Alig varom a következőt és hogy Harryék meg találják Lisát. :) És végre Harry rájött mi a helyzett azzal a r*banccal kapcsolatban. :D Nem hittem volna hogy ilyen érzéseket hozhat ki belőlem egy történet! :* Imádom a sztorit és téged meg még jobban hogy ilyen történetet hoztál létre! Nem sablonos meg stb.. szoval egyedi az egész! Remélem egyszer majd én is létre tudok majd hozni egy ilyen csodát! :* <3
    Lxx

    VálaszTörlés
  4. Nem hiszem el, hogy en lettem a het hercegnoje!:oo nagyon szepen koszonom!
    Ismetelten fantasztikus reszt hoztal nekunk! Egy het eleg hosszu ido, de megeri varni! Nincs meg egy ilyen jo blog bloggeren! A tortenet teljeseb magaba fog, atelem a szereplok erzeseit! Ha a tortenetedet olvasom, megszunik a kulvilag es csak Lisa zuros elete es en vagyunk.

    VálaszTörlés
  5. Nem tudom mit mondjak, nincsenek rá szavak!!
    Megvárnád amíg előkotrok egy szótárt vagy valamit és a csodás szó összes rokonértelmű szavát kikeresem??
    Mert erte csak azokat lehet mondani!!
    Remélem tudod hogy megőrítesz te nőszemély!?!
    Hogy fogom én kibírni a következő részig??
    Már lelki szemeimmel már a koporsómat tervezem és a végrendeletemet írom!
    Nagyon várom a következő részt!!!
    Siess!!
    Persze nem akarlak annyira siettetni végül is gondolom ilyen csodás és tökéletes írásjoz idő kell.......na jó kit akarok átverni??.....siessssss

    VálaszTörlés
  6. Harryt megtudnám folytani, hogy eldobta Lisát, de közben szeretem is, mert rájött hogy hibázott. Nem tudom mit gondoljak, de érdeklődéssel és rettentő izgalommal vàrom a kövi részt!! Kedvenc blogom még mindig!! Hajrá!!! ❤️❤️❤️

    VálaszTörlés
  7. Szia nekem ezt a blogot úgy ajánlották és még is érte elolvasnom mert király egyszerűen nem bírtam abba hagyni annyira jó és mindjárt éj fél és én azért maradtam fenn mert tudni akartam mi lessz és ezt nem hiszem el szegény Lisa, Harry megbántja és még el is rabolják én mindjárt meghalok nagyon várom már a kövi részt gyóóórsan!! :)

    VálaszTörlés