Kívánj - 03.

My Beauty Readers...!

Harmadik rész, 22 olvasó, 2184 oldalmegnyitás... A legjobb dolog, ami ma történhetett velem :) Köszönöm és imádok mindenkit, de tényleg ♥ Btw tényleg a legjobb dolog, mert ma elájultam a buszon... pacsi nekem!

Várom a véleményeket, és itt a csoport :)♥

----------------------------------------------------------------

Egész éltemben vágytam ide eljönni, erre itt vagyok és legszívesebben elásnám magam, de komolyan. Harryvel a vitánk rettentően megsebzett, holott nincs köztünk több csak szimpla baráti kötelék, ami az én részemről nagyon is erős. Hisz ő az egyetlen "barátom" a hajón, minden nap találkoztunk, ha volt időnk beszélgettünk, vicceket mondott, mikor rosszul éreztem magam Cintya miatt, meglepett a kis képeslapokkal a kikötőkből, figyelt rám. Ha valaki csak egy percre is ránk nézett volna, biztos érezte a belőlünk áradó melegséget, és odaadást.

Az a fajta ember vagyok, aki bárkit tud szeretni, ezzel az a baj, hogy talán Harry-t túlságosan is kezdem. Rosszul érzem magam, mert ott hagytam, pedig bocsánatot kért. Vissza kellene mennem és nekem is bocsánatot kérni, de ha vissza megyek már végképp nem lesz kedvem megnézni a várost.

Tudom, hogy maradunk még 4 napot, de én akkor is most szeretném látni, hogy tudjam, hova kell vissza jönnöm, ha meglátok valami érdekeset.

2-3 órája keringek, a lábam már fáj a cipőtől, és kezd nagyon melegem is lenni. Leültem egy szökőkút szélére majd ittam egy pár kortyot a vízből, amit az egyik árusnál vettem még ide fele. A telefonomat kézbe vettem és csináltam egy képet amin mosolygok hátam mögött a csobogó vízzel. Elküldtem Kirának, majd visszatettem a telefonom, és elkezdtem figyelni az embereket.

Egy kislány szaladt a szökőkúthoz, aminek a közepén egy oroszlán ült, a szájából pedig bugyogott ki a kristály tiszta víz. Pont mellettem állt meg, így mosolyogva kezdtem el figyelni. Egy pillanatra rám nézett egy szégyenlős mosoly keretében, majd a kis ruhája zsebében kezdet kotorászni. Egy rézből készült régi pénz érmét szorongatott apró tenyerében majd össze szorította szemeit, és motyogni kezdett. Megfordult még mindig csukott szemmel, majd a válla fölött bele dobta az érmét a vízbe, ami egy halk loccsanással adta tudtára a kislánynak, hogy megérkezett a számára kijelölt helyre. A kislány vissza futott anyukájához, aki egy nagy öleléssel jutalmazta meg.

Egy darabig még üldögéltem, majd felálltam és indulni készültem.

-Ne már Lisa, felnőtt vagy!-gondoltam magamban, majd lépésre bírtam a lábam, de egyből vissza fordultam. Elővettem én is egy aprót a zsebemből, majd szemtől szembe álltam a kúttal.

-Azt kívánom...!- mondtam halkan, majd megfordultam csukott szemmel, ahogy a kislány és bedobtam a pénzt. Mikor kinyitottam a szemem, a megdöbbenéstől majdhogynem a kútban kötöttem ki.

-Kívántál?- kérdezte, majd egy szívdöglesztő mosolyt villantott.

-Igen.- feleltem nyersen majd indulni készültem.

-És mit?- fordult utánam.

-Nem fogom elmondani!- jelentettem ki,majd össze fontam magam előtt a karjaimat.

-Akkor sem, ha bocsánatot kérek még egyszer, itt mindenki előtt.- lassan elém sétálva helyezte rá nagy tenyerét a kezemre és óvatosan "szétszedte" őket. Leengedtem, de Ő még mindig szorosan fogta.

-Azt hiszed , hogy azért, mert itt halkan elmormogsz egy "sajnálom"-ot, minden rendben lesz? Azt hittem nem pesztrálsz kislányokat.- gúnyos hangnemem még engem is meglepett, de azt akartam , hogy érezze a tette súlyát. Még ha azt is akarom , hogy karjaiba zárva abbahagyjuk a veszekedést, és együtt megnézzük a várost.

Térdre ereszkedett, majd felnézett rám. A szemeim háromszorosukra tágultak, az állam pedig a macskaköves utat súrolta. Egyik kézfejemet a markába csukta, majd egy csókot lehelt rá.

-Harry.- suttogtam zavartan, hogy csak ő hallja. - Kelj már föl.

-Kérlek bocsáss meg nekem drága Lisa!- kezdett el ordítani, mint aki nagyot hall, vagy csak őrült.

-Sajnálom, hogy kislány hívtalak, akkor még nem tudtam , hogy egy igazi nővel van dolgom, akinek őrülten jól áll a fekete mini szoknya.- tőle zengett az egész tér.

-Harry hagyd abba.- utaltam ezzel arra is, hogy a körülöttünk lévő tömeg egyre nagyobb lesz, és nem akarom, hogy tőlünk legyen híres az internet. Az idős emberek meglágyulva nézték a jelenetet, de volt, aki mérgesen méregette Harryt , mivel tényleg ordibált.

-Kérlek töltsd velem az estét, és felejtsük el, ami ma délelőtt történt. Tudod, ha veled vagyok, mindig elvesztem az eszem és nem tudom kontrollálni magam. -nevetni kezdtem, amitől ő is.

-Nah megbocsájtasz? - kérdezte már normál hangerővel.

-Ha igen, akkor felállsz a földről?- nevettem, majd bólintott.

-Akkor igen.

-Mi igen?

-Megbocsájtok!- győztes mosoly jelent meg az arcán , majd hirtelen felpattan és karjaiba zárva pörgetni kezdett. Erősen kapaszkodtam a nyakába, míg lábaimat a fenekem mögé zártam nehogy lesúroljam a kövekben. Nevettem , és Harry is.

-Tegyél le.- egy kis sikítás hagyta el a számat mikor egy utolsó pörgés után találkoztam a talajjal.

-Most már elmondod, hogy mit kívántál?- kérdezte, majd egybe fonva az ujjainkat sétálni kezdtünk.

-Nem hiszem, hogy érdekelne...- néztem rá, miközben Ő csak előre figyelt.

-Ha nem érdekelne, nem kérdezném.

-Jogos.- bólintottam.

-Kerülgessük még a forrókását?

-Inkább majd este elmondom.- bújtam még közelebb hozzá.

-Ahogy érzed Hercegnő.- egy puszit nyomott a hajamba, majd elkezdett magyarázni a városról.

Visszaérve a hajóra, csak egy forró fürdőt akartam, semmi mást. Harry menyasszonnyi stílusban cipelt, én pedig lazán a nyakába kapaszkodtam. Egy darabig ismerős volt az út a kabinom felé, de egy éles balkanyar után már végképp nem értettem miért tartunk az emeleti luxus szobák felé.

-Nem erre "lakom".- jelentettem ki fáradtan, majd Harry mellkasára hajtottam a fejem, és egy nagy ásítás hagyta el a szám.

-Tudom.-válaszolta lazán.- Erre én "lakom".

-És miért is megyünk erre ? - kérdeztem még mindig értetlenül.

-Megígérted, hogy velem töltöd az estét.

-Mikor?

-A téren, mikor bocsánatot kértem.

-Jézus, tényleg.- csapott meg a felismerés, és egy sóhaj hagyta el a szám mikor a Göndör letett, hogy kitudja nyitni az ajtót. Végig húzta a mágneses kártyát a kis műanyag doboz vékony résén, majd a piros lámpa zöldre váltott. Lenyomta a kilincset majd lökött az ajtón egyet, hátrébb állt ezzel engem előre engedve.

-Még cuccom sincs itt.- leültem az ágyra török ülésben, de előtte ledobtam a táskám az egyik fotelba.

-Egy emeletnyire laksz... Megoldható. - lerúgta a cipőjét, levette a kalapját, majd lefeküdt az ágyra.

-Ez egy jó ötlet.- dőltem le én is.

-Rendelhetek egy kis bort?- fordult felém.

-Nem rontom el a terved.- mosolyogtam rá, majd nyújtózkodtam egyet.

Harry felhívta a szoba szolgálatot majd leadta a rendelést. Én eközben körbe néztem a szobában, majd leültem az üvegasztal mellett elhelyezett székbe és a kilátásban kezdtem gyönyörködni.

-Elmehetek lezuhanyozni?

-Nem rontom el a terved.- kacsintott.

-Ne utánozz.- nyújtottam ki rá a nyelvem, majd felálltam.

-És majd egy szál semmiben fogsz itt nekem ténferegni?- mintha egy 18 éves szőke pláza cica lenne, úgy kezdett beszélni, és méregetni.

-Jah, zavar?- tetetett sértődöttséggel indultam meg felé.

-Tudod, hogy imádom a formás kis segged.- közel húzott magához, ajkaink majdhogynem összeértek.

-Mocskos szád van, tudtad?- néztem mélyen a szemeibe.

-Ezért szeretsz.

-Ezt senki sem mondta.- hazudtam.

Forró pillanatunkat a szoba ajtaján való kopogás zavarta meg. Harry egy nagy sóhaj után hagyott ott és indult meg az ajtó felé. Kitárta azt majd kedvesen beljebb engedte a lányt, akit én perpillanat a világ másik felére kívánnék. Betolta a kocsit , majd felemelte a fejét.

-Lisa?- ráncolta a szemöldökét.

-Cintya.- köszörültem meg a torkom.

-Csak azt ne mondd, hogy Harryvel fekszel össze amikor szabadnapos vagy.- gúnyos nevetés hagyta el a száját, mire bennem felforrt a maradék agyvíz is.

-Elnézést kishölgy, tán' zavar?- szúrós pillantással illetem meg Harryt, aki jót mulatott a saját kis poénján.

-Csak szólok, hogy a vendégekkel való kapcsolatot tiltja a házirend, okosok.- egy mosoly jelent meg az arcán.